Az advent szóval valószínűleg már mindenki találkozott: a Karácsonyt megelőző várakozó időszaka ez az egyházi évnek. Maga a kifejezés is ehhez kapcsolódik: eljövetelt, Krisztus eljövetelét jelenti. A keresztény tanítás szerint Jézus Krisztus első eljövetelét követően, valamikor a történelmi kor lezárásakor újra eljön. Alapértelmezés szerint tehát minden keresztény, aki vallja Jézus Krisztus második eljövetelét, adventista.
Speciális, egyháztörténelmi értelemben azonban ez a kifejezés alapvetően ahhoz a 19. századi végváró mozgalomhoz köthető, amit a baptista farmer, William Miller indított útnak. Az ő eredeti tanítása szerint (melyre 1831-ben ébredt rá a Biblia tanulmányozása után) Jézus Krisztus második eljövetele 1843-ban következik be.
1844. március 21-ig Jézus Krisztus nem jött el, ezt nevezi az adventizmus – beszédes módon – „első csalódás”-nak. Még 1843-ban Samuel Sheffield Snow publikálta azon nézetét, hogy az a bizonyos 2300 éves időszak - amiről Dániel próféta könyvének 8. fejezetében olvashatunk - a zsidó év hetedik hónapjának 10. napján ér véget (nagy engesztelési nap, Jom Kippur). Később, 1844. augusztusában egy négy oldalas traktátusban bejelenti, hogy Jézus Krisztus második eljövetelének a pontos időpontja 1844. október 22.
1844. október 22-én Jézus Krisztus szintén nem jött el, ezt a második csalódást nevezi az adventizmus „nagy csalódás”-nak. Az adventizmuson belül újabb és újabb időpontok – majd csalódások következnek be. Mivel nem történt meg a várt esemény, a csalódás másnapján (1844. október 23.) Hiram Edson egy látomásban megvilágosodik: a kiszámított időpont helyes, azonban a várt esemény téves. A látomás értelmében Jézus Krisztus ezen a napon lép be a mennyei Szentek Szentjébe.
1844. decemberében Ellen Harmonnak – a későbbi Ellen G. White – látomássorozata kezdődik. Ettől kezdve – szinte folyamatosan – közvetlen kapcsolatban van Istennel látomások és üzenetek formájában.
Egy adventista újságban cikk jelent meg 1845. februárjában a szombat igazságáról - azaz arról, hogy a szombatot kell ünnepelni. Hamarosan általánosan elfogadottá válik egyes adventista körökben. (Innen származik a hetedik napi – szombatos – előtagja a jelenleg leginkább ismert adventista irányzatnak.) 1846-ban Joseph Bates traktátust ad ki erről a kérdésről és később meggyőzi a szombattartás fontosságáról az ifjú házasokat, James White-ot és Ellen Gould White-ot.
Owen Russell Loomis Crosier a Day Star mellékleteként megjelenített egy cikket 1846-ban „Mózes törvénye” címmel azzal a céllal, hogy bebizonyítsa: a kegyelem időszaka lezárult. (Azok, akik nem csatlakoztak vagy eltávoztak az advent mozgalomból, elvesztek.) Ezzel a tanítással vezeti be az adventizmusba az ún. vizsgálati ítélet tanát, ami újra visszahelyezi az 1844. október 22-i dátumot a figyelem középpontjába. A cikk tanulságai:
• 1844. október 22-én ment be először Jézus Krisztus a Szentek Szentjébe a mennyei szentélyben.
• Nem volt engesztelés a kereszten.
• Az engesztelést csak a Főpap teheti meg a mennyei szentélyben.
• Külön kell választani a bűnök elfedezését és a bűnök megbocsátását, mind fogalmilag, mind helyileg.
• Az ítélet addig nem teljes, amíg a Krisztusra hárított bűnök Sátánra át nem háríttatnak, aki a nagy engesztelési nap bűnbakja.
• Az ítélet nem teljes addig sem, amíg meg nem tisztítják a mennyei szentélyt, amely megtisztítás 1844. október 22-én kezdődött meg.
A következő években az így összeszedegetett tanításokat Ellen G. White látomásaival megerősíti. A látomások első teljes kiadása 1851-ben történt meg. Még újabb 12 év telik el, míg formálisan is megalapítják a Hetednapi Adventista Egyházat Battle Creek-ben, Michigan-ben. Az egyház létszáma ekkor 3.500 főre tehető.
* * *
Külső szemlélőként szinte hitetlenkedve állhatunk a fenti rövid történetet látva. Hogyan hihették és fogadhatták el ezt a tanítást ennyi csalódást és tévedést látva? Mégis tény, hogy mai napig létezik az adventizmus, és létezik a Hetednapi Adventista Egyház világszerte mintegy 22 millió fővel és Magyarországon bejegyzett, jogi egyházi státuszú szervezetként is.
Mivel a h. n. (hetedik napi) adventizmus önmagát a végidő egyházának/mozgalmának tekinti, különös ismertetőjelként pedig épp azokat a tanításokat gyűjti csokorba, mint az utóreformáció egyértelmű jelét a Biblia alapján, ezért fontosnak tartjuk, hogy közelebbről megismerkedjünk ezekkel a tanításokkal és az azokkal kapcsolatos kritikákkal. Így kiemelten szeretnénk megismertetni minden Olvasónkkal
• az alapítók speciális tanításait,
• az adventista történelmet,
• az 1844-es esztendőhöz kapcsolt speciális tanítást, a vizsgálati ítéletet,
• Ellen G. White szerepét, mint a „Prófétaság Lelkét” (Jelenések könyvében található cím), és
• a szombat tanítását, mint jegyet/pecsétet az adventizmusban.
Szeretnénk mindezt úgy tenni, hogy az adventista értelmezés keretein belül maradunk a bibliaértelmezésben (Sola Scriptura), feltárva a történelmi összefüggéseket a tanításokban. És szeretnénk ezt tenni abban a reményben, hogy az így feldolgozott anyag segítséget nyújthat nem csak a jelen közösség konkrét tanításának kritikájaként, hanem módszerként is – más, hasonló helyzetek kiértékeléséhez is.