Az ortodox kereszténység a kereszténység második legnagyobb felekezete a katolikus kereszténység után. Magyarországon mégis csaknem ismeretlen, marginális jelenségként tekinthetünk rájuk. Mivel meggyőződésünk, hogy a keleti kereszténység legmarkánsabb vonalát képező ortodox kereszténység olyan értékeket képvisel, ami hasznos lehet a nyugati tradíció számára, fontosnak tartjuk bemutatni őket. Annak ellenére is, hogy történelmi és tradicionális beágyazottságunk révén elsősorban nem az ortodoxiára jellemző megközelítési módot, hanem a nyugatra inkább jellemző elemző, rendszerező módszert választottuk. A leírási módunk talán ezért idegen lehet az ortodox keresztény olvasók számára, azonban épp a nyugati tradíció jelenléte az, ami elsődlegesen az elemző szemléletet indokolja. (Értelemszerűen, aki a keleti kereszténységet és azon belül az ortodox kereszténységet úgy szeretné megismerni, ahogy azt az ortodoxok látják és láttatják, annak az ortodox egyházak valamelyikénél kell kopogtatnia.)
Az ortodox keresztények Magyarországon elsődlegesen mint nemzeti hátterű keresztények jelennek meg: bolgár, görög, orosz, román és szerb ortodoxok. Az eltérő nemzeti hagyományok és a más-más egyházi vezetés alá tartozó, szórványban élő ortodoxok nem képeznek egységes ortodox kereszténységet. A hazánkban lejátszódó asszimiláció sem tudta még áttörni azt a gátat, ami lehetővé tenné a fenti nemzetiségi vezetésű egyházi felettesektől független magyar ortodoxia létrejöttét. (Magyar ortodoxok vannak, de ők is mind a különféle nemzeti ortodox irányzatokba tagozódnak be, például találunk magyar ortodox közösséget az Orosz Ortodox Egyházban.)
Az ortodox keresztények Magyarországon másodlagosan sajátos módon is megjelennek. Egyháztörténeti okokból a nagy egyházszakadást (1054) követően a keleti kereszténységbe sorolható ortodoxia egy-egy része időnként beágyazódott a nyugati kereszténységbe, azaz elfogadta Róma (és a római pápa) vezetését. Egy ilyen egyesülés következményeként jelentek meg a Kárpát-medencében az ún. görögkatolikusok, akik liturgiájukat és hagyományaikat tekintve teljes egészében ortodox kereszténynek számítanak azzal a kiegészítéssel, hogy ők pápai fennhatóság alatt élik meg hívő életüket. Magyarországon a görögkatolikus keresztények létszáma nagyobb, mint az ortodox keresztényeké. Éppen ezért több tekintetben jelentősebb potenciállal bírnak a keleti kereszténység misszióját tekintve is. Sok esetben azzal a helyzettel találkozhatunk, hogy ortodox keresztény könyvek görögkatolikus kiadók vagy személyek által kerülnek nyilvánosságra. Így az általunk feldolgozott ismeretanyag egy jelentős része is görögkatolikus forrásból származik.
Az ortodox elnevezésről
Aki az ortodox kifejezéssel találkozik, az azt elsődlegesen a zsidósághoz köti. A folyamatot végtelenül leegyszerűsítve: a felvilágosodás hatására a zsidóságban is megjelentek progresszív, haladó irányzatok. A tőlük való elkülönülés megfogalmazására kezdték el önmagukat a rabbinikus zsidóság követői ortodoxnak nevezni, a 18-19. századtól kezdve.
Azonban a kifejezés - keresztény szóhasználatban - már az első évezred első évszázadaiban létezett. Az akkor még egységes Egyetemes Egyház egyik önmegjelölése volt, hogy elkülönítse magát a különféle, nem egyetemes és nem az (önértelmezésük szerint) igaz tanítást követő más keresztény csoportosulásoktól. A görög “ortodox” és a szláv nyelvterületen használt “pravoszláv” kifejezések jelentése igaz hitű. (Ez az igazhitűség a más heterodox, tehát nem ortodox rendszerekkel szemben értendő.) Talán érdemes megjegyezni, hogy a másik jelző az Egyetemes Egyház életében a katholikosz (egyetemes, katolikus) volt. Az egyházszakadást követően azonban a katolikus elsődlegesen a nyugati, az ortodox pedig a keleti egyházrész megjelölésére szolgál.
Sajátos módon a köznyelvben megmaradt kifejezés még a görögkeleti, azonban ezt a kifejezést - dacára annak, hogy az 1896-os IX. tv. is így nevezi őket - nem használják önmaguk jelzőjeként. Ez ugyanis nemcsak nem magyaros, és nem írja le azt az alapvető tényt, ahogy önmagukra tekintenek: az igaz hit megőrzői, letéteményesei a kereszténységen belül. (Fontos adalék a megértéshez, hogy ezt az "irány + nyelv" jellegű megközelítést nagyon furcsának találnánk mi is, ha a katolikus kereszténységet 'latinnyugati' jelzővel illetnénk.) Éppen ezért a görögkeleti kifejezést velük kapcsolatban ne használjuk!
Az igaz hit (ortodox, pravoszláv) elnevezéshez, ami elsődlegesen egy tantételbeli hozzáállást mutat meg, az ortodox kereszténységben hozzátartozik az ortopraxis, az igaz (hit)gyakorlat is. Ortodoxnak lenni tehát nem egyszerűen valamiféle hitvallásos elkötelezettség vagy elméleti tudás, hanem nagyon is a hétköznapok szintjére beivódó gyakorlat is egyben.
Hogyan ismerkedjünk az ortodox kereszténységgel?
Értelemszerűen a weboldal lehetővé teszi azt, hogy mindenki saját elképzelése szerint, az önmaga által választott sorrendben haladva ismerkedjen meg a keleti kereszténység irányzatával. Az Olvasó szabadságát megtartva, valamiféle ismerkedési útirányt azonban javaslunk, amiről úgy gondoljuk, hogy egy nyugati szemléletben gondolkodó ember számára hasznos lehet. Ez az alábbi:
- Az ortodox Szent Hagyomány. Itt a hagyomány fogalmát szeretnénk elkülöníteni a nem vallási értelemben használt hagyomány, illetve tradíció szavak használatától, a vallási értelemben vett vallási tradíciótól, mi több, a kereszténységen belül megtalálható katolikus, klasszikus protestáns és neoprotestáns nézetektől is. Remélhetőleg világossá válik, hogy miért kulcsfontosságú az apostolok hagyományának a Szent Hagyományként való továbbélése.
- Az ortodox egyház történelme reményeink szerint segít abban, hogy mind időben, mind térben el tudjuk helyezni a kereszténység ezen ágát. Reméljük, hogy a nagy vonalakban történő vázlatos bemutatás mellett a magyar történelembe illeszkedő részletek is érdekesek és magyarázó jellegűek lesznek.
- Ahogy írtuk: az ortodoxia elmélete elválaszthatatlan annak gyakorlatától. Éppen ezért kiemelkedően fontosnak tartjuk, hogy az ortodox lelkiséggel is megismerkedjenek Olvasóink.
- Az ortodox kereszténység egyik hatalmas kincse az, hogy az egységes Egyetemes Egyház tárházából még !!! sok-sok mindent megőrzött és napi szinten beépített gondolkodásába és gyakorlatába. Az első évezred keresztény íróinak műveit, mint patrisztikát (az egyházatyák írásai) ismerjük, amit a Szent Hagyomány őrzött meg számunkra.
- Az első évezred azonban nem csak egyházatyák műveit, hanem egyetemesen használt, iránymutató jogi dokumentumokat is megőrzött. A kánonjog alapvetően ezzel a területtel, és ezen belül kiemelten az Egyház első hét Egyetemes Zsinatával (gyűlésével) foglalkozik, valamint azzal, hogy hogyan valósul meg ez a régi gyakorlat a mai egyházi életben.
- Az ortodox kereszténység (sem) egyéni vallás, hanem közösen gyakorolt szakrális cselekedetek is társulnak hozzá. Ezeket a közösen végzett cselekedeteket írja le a liturgika. Ezek: liturgiák, istentiszteletek és imaórák, valamint a magánjellegű szakrális cselekmények.
- Az ortodox kereszténység egyházművészetét, különösképpen az ikonok világát, valamint a templomépítészet hagyományait szeretnénk röviden ismertetni.
- Az Ortodox Egyház, mint egy kétezer éves hagyománnyal rendelkező szervezet, szükségszerűen kerül szembe a modern, posztmodern világszemlélet kihívásaival. Ráadásul a történelmi sajátosságok miatt a keleti egyházrészben nem élték meg azokat a válságokat, amik az elmúlt 500 évben zúdultak a nyugati kereszténységre, így az azokban és a saját történelmében rejlő kihívásokra sokszor egyszerre kell válaszolniuk. Néhány ilyen teológiai és társadalmi kihívást szeretnénk ismertetni.
Hangsúlyozzuk: természetesen a fenti útirány csupán javaslat, mindenki igényei szerint látogathatja az oldalt, ezt csak azok számára készítettük el, akik valamiféle rendszerességgel szeretnének közeledni a témához.
Legyen áldás az Olvasón!
Felhasznált irodalom
- Berki Feriz [szerk.]: Az orthodox kereszténység, Magyar Orthodox Adminisztratúra, Budapest, 1975