A tudomány a modern és posztmodern éra egyik alapszava. Mindenki tudni véli, hogy mit értünk alatta - ugyanakkor talán az egyik leginkább félreértett kifejezésünk. Ennek az oka az, hogy a korábban tradicionális világszemléletünket felváltó "tudományos" szemléletek az adott korban kizárólagosságra törekedve elfedik azt a tényt, hogy a tudomány elsődlegesen pontosan behatárolt módszertan által írja le a világot, és nem feladata az ember helyzetét és szerepét világnézetként leírni.
Kevéssé ismert tény, hogy a magyar tudomány szavunk a német Wissenschaft jelentésével került bele a szótárunkba, és ennek az alapvető tartalmával bír. Míg korábban a kontinentális tudomány egyik alapnyelve a német volt, mára a helyzet teljesen megváltozott. A II. világháború befejezése óta a tudomány nyelve alapvetően az angol. Ebből származik az egyik fő félreértés: az angol science kifejezés - úgy tűnik - szintén tudományt jelent, azonban ha jobban megvizsgáljuk, kiderül: ez csak a tudomány természettudomány részét fedi le.
Az osztrák filozófus, Arno Anzenbacher filozófiai bevezetésében megpróbálja elkülöníteni a filozófiát más dolgoktól. E közben nem csak ezt határolja el, hanem megítélésünk szerint egy nagyon jó modellt és magyarázatot ad a tudomány fogalmának pontosításához.
Anzenbacher először arra mutat rá, hogy a tudományok alapvetően két részre oszthatók: egyetemes tudományokra és résztudományokra. Az egyetemes tudományok a világ egészére kérdeznek rá, míg a résztudományok a világ egy-egy szeletére. Besorolása szerint a teológia (nem keverendő össze a vallással!) és a filozófia egyetemes tudomány, a maga módszertanával a világ egészét próbálja megragadni.
A résztudományok tovább bonthatók a szerint, hogy a világegész mely szeletét ragadják meg. Itt különbséget tesz formális tudományok és reáltudományok között. A formális tudományok elméleti konstrukciókkal foglalkoznak, tehát a tartalmuk nem a fizikailag létező entitások (dolgok) vizsgálata. Ide tartoznak: a matematika, a logika és az informatika elméleti része (kibernetika) is. Ezzel szemben a reáltudományok fizikailag létező dolgokat vizsgálnak. A "csak" elméleti konstrukciókkal foglalkozó formális tudományok szerepe a tudományban kulcsfontosságú, hiszen alapvetően a tudomány "nyelvét" adják ezek a formális diszciplinák (tudományágak).
A reáltudományok tehát valós tárgyakra irányulnak. A reáltudományokat azonban szintén tovább lehet osztani aszerint, hogy a tárgyuk természeti jelenség-e vagy pedig az ember által létrehozott jelenség. Az előző csoportba tartozó résztudományok azok, amiket a science angol kifejezés lefed, ezek a természettudományok. A természettudományok tipikus képviselői: a fizika, a kémia, a biológia, a pszichológia stb.
Az ember által létrehozott jelenségeket Anzenbacher kultúratudományoknak hívja. Ezek tovább oszthatók társadalomtudományokra (társadalmi jelenségeket vizsgáló tudományokra, pl. szociológia, jogtudomány), illetve szellemtudományokra (az emberi szellem által létrehozott jelenségek tudományos vizsgálatára, melyre példa lehet az irodalomtudomány).
Kétségtelen tény, hogy Anzenbacher modellje vitatható, azonban rámutat néhány nagyon fontos összefüggésre, amit nem árt szem előtt tartanunk, ha a tudománnyal, mint emberi jelenséggel kívánunk foglalkozni:
- a természettudomány tudomány, de nem minden tudományos diszciplína természettudomány;
- a strukturális tudományoknak nem tárgyuk a fizikailag létező; és
- a filozófia és a teológia is tudomány, amelyek a valóság egészére kérdeznek rá.
Talán már ez alapján is érthető, hogy miért olyan nehéz általánosságban a tudományról beszélni. A tudományról való gondolkodást az alábbi öt nagy területen szeretnénk segíteni:
- Tudománytörténet. Megítélésünk szerint elengedhetetlen, hogy a tudománnyal foglalkozó gondolkodó valamilyen szinten megismerkedjen magával a tudománnyal, s talán az elvárható szint nem az adott tudományos diszciplína egyetemi szintű ismerete, de a tudománytörténet ismerete mindenképpen.
- Tudományfilozófia. Korábban tudományelmélet (tudományos elméletek elmélete) névvel jelölték azt a filozófiai törekvést, hogy meghatározzák: mi a tudomány. Alapvetően három érdekes területtel találkozhatunk ezen a téren: a logikai pozitivista tudományszemlélettel, a paradigmatikus tudományfilozófiai megközelítéssel és a posztmodern (anarchista) tudományszemlélettel. Az első a "klasszikusnak" mondott tudományt írja le, mint pozitív tudományt. A paradigmaváltás fogalmát Thomas Kuhn vezette be a tudományfilozófiába, ami röviden arra utal, hogy míg a normál tudomány megfigyelései adott keretek között jól leírhatók, addig alapvető szemléletváltásra van szükség a tudományos anomáliák kezelésére, amit a normál tudomány már nem tud befogadni. Az anarchista tudományszemlélet posztmodern, a tudósokra inkább szociológiai és antropológiai szempontból néz rá, mint bármely más társadalmi csoportra, illetve módszereiket vonja posztmodern szemléletű kritika alá.
- A tudomány és vallás kapcsolata ellentmondásos. A közgondolkozásban levő "ellentétei egymásnak" sem igaz, ahogy az sem, hogy nem kerül(het) ellentmondásba a vallásos világnézet a tudományos tényekkel. E két nagy emberi jelenség közötti kapcsolat megoldására több modell született és ennek megismerése lehetőséget ad arra, hogy jobban áttekinthessük az ebből adódó félreértéseket és félreértelmezéseket - legyen szó akár vallásról, akár tudományról.
- A tudományos ismeretterjesztés egy olyan terület, ami az átlagember számára jelenthet kapaszkodót abban, hogy valamiféle képe legyen a tudományos munkáról. Tapasztalatunk szerint sokszor a tudományos ismeretterjesztés egyben ideológia-gerjesztés is, az erre való rátekintés és mélyebb tudományos ismeretek talán segítenek elhatárolni a valóban tudományos eredményeket annak vitatható világnézeti következtetéseitől.
- Evolúció. A tudományos ismeretterjesztés egyik sajátosan felhasznált bunkósbotja az evolúció. Reményeink szerint ennek megismerése és mind szélesebb körben történő megismerése segít abban, hogy el tudjuk különíteni az evolúciót (mint természeti jelenséget) az evolúció elmélettől (mint tudományos leírástól) és pláne mint az evolucionizmustól (mint indokolatlan világnézeti kiterjesztéstől).
Felhasznált irodalom:
- Anzenbacher, Arno: Bevezetés a filozófiába, Herder, 1993.