A nagy vallási hagyományok szinte mindegyike – akár lineáris, akár körforgó az időszemlélete – jelen korunkat egyfajta spirituális alászállásként jeleníti meg. A hindu doktrína szerint jelen korunk a kali juga, fekete korszak. Dániel könyvének második fejezetében Nabukadnezár álmában is a végső kor „vas és agyag” kettősségeként jelenik meg a történelem végső lezárását megelőzően. Sőt, Jézus Krisztus a nagyheti események között mondta el apokaliptikus beszédét (Mt 24-26. fejezetek és párhuzamosai), amelyek mind-mind arra figyelmeztetnek, hogy milyen létrontás és alászállás valósul meg ebben a jelenlegi világválságban. (Hamvas Béla, mint szinte kortárs író is előszeretettel használja a világválság és a létrontás szavakat korunk jellemzésére.)
Weöres Sándor: A mai emberről c. versében ugyanezeket a gondolatokat fogalmazza meg:
Azért szánom én a mai embert,
Mert a szíve nem bír öregedni.
Homo sapiens, kétlábú testvér,
de szerény, de koldus lett vágyad:
hajdanában a tökélyre vágytál,
ma a boldogsággal is beérnéd -
és még ezt se képzeled nagyobbnak,
mint hogy bensőd bírja Marcsa főztjét
és ágyékod bizseregni tudjon,
s legyen életedben holmi lim-lom,
mit tiéden, birtoknak becézhess. -
Isten vendége vagy e világon!
miért nem hagyod, hogy a házigazda
minden termét sorra nyitogassa,
minden kincsét rendre megmutassa?
Itt van szinte minden. Így ha komolyan gondoljuk azt, hogy spirituális úton haladva elkerüljük ezeket a csapdákat, legalább az alábbi témákkal kell számolnunk:
- A táplálkozás alászállása. Mára az evés már teljesen örömszerző tevékenységet jelent a posztmodern társadalomban, és nem az alapvető biológiai szükségletet elégíti ki.
- Az emberi szexualitás alászállása. Az öncélú szexualitás felé vezető utat alapvetően a biológiai funkciójától megfosztott és a nagy vallási tradíciókban még megjelenő spirituális többlettartalmak elutasítása kövezték ki.
- A tudatmódosító szerek nem szakrális használata. A drog- és alkoholfüggőség a spirituális átélés alternatívájává válva teszi tönkre az embert. A vallási tradíciókban a tudatmódosító szerek használatának a célja egészen más volt (ha egyáltalán használták), és nem egyfajta menekülési mód a mindennapok szürkeségétől, kihívásaitól és a belső szorongástól.
- A birtoklási vágy. Közhelyszerűen hangzik, hogy az ember a halálba semmi kézzelfoghatót nem vihet magával. A spirituális célok elérése helyett materialista eszközök birtoklása lett szinte egyeduralkodóvá társadalmunkban, mint emberi cél. Mintha életünk értelme: a hátrahagyott örökség lenne.
- A természettudományra alapozott materialista világnézet. A premodern társadalmak modernné válásával alig-alig tűnik fel, hogy a spirituális utak teljes mértékű elutasítása lett az új norma. Miközben – látszatra – megvalósul a vallásszabadság a modern- és posztmodern társadalomban, valóságban az ún. „értéksemleges” oktatás és szemléletmód cseppenként adagolja észrevétlenül a maga antispirituális mérgét.
- A spirituális tér alternatívája: a virtuális tér. Nem végiggondolt téma, hogy a spirituális irányba érzett alapvető igényünket már csírájában megmérgezi a virtuális világ. A valós, reális létezőkön túli vágyakozásunkat a virtuális világgal próbálják meg kielégíteni.
Fontos mindezek áttekintésekor szem előtt tartanunk azt a tényt is, hogy nem csak az ideológiai materializmus jelenti a veszélyt. Sőt, alapvetően nem ez. Hanem a vallási formákba öltöztetett gyakorlati materializmus, ami evilági mennyországot épít – s úgy él, mintha Isten vagy transzcendens nem is létezne.