Mi a filozófia?
Önmagában már e kérdés felvetése is filozófiai kérdés. Ha a szó etimológiai elemzéséből indulunk ki, akkor valami olyasmire jutunk, hogy a filozófia "a bölcsesség szeretete". Ez tehát valamiféle irányultságot rejt magában. De lássuk meg azonnal: nem a bölcsesség ismeretét és pláne nem realizációját jelenti. Az "Örökkévaló Filozófia" (Philosophia Perennis) megragadása és megvalósítása csak bizonyos, fokozott értelemben vehető filozófiának. Ám épp ebben a tényben rejlik szépsége is: a filozófia nem egy adott képzésben való részvételt, diploma megszerzését jelenti, hanem egy nyitott út mindenki előtt, aki a végső igazság megértését és az életében való megvalósítását célozza meg. Ilyen értelemben – akár – minden ember filozófus lehet, aki a bölcsességre irányítottan gondolkozik és él.
A platóni háromszög
A filozófia alapproblémáját három fő irányból lehet megközelíteni, amit a filozófiai hagyomány platóni háromszög névvel illet. Közhelyesen igaz, hogy a filozófiában nincs semmiféle szilárd alap, szilárd kiindulási pont, mert bármely filozófiai alapállás kritika alá vonható. Általánosságban úgy fogalmazhatnánk, hogy a filozófia előfeltételezés-mentes.
Ez a megközelítés azonban csak bizonyos megszorításokkal igaz: ahhoz, hogy bármiről beszélhessünk, valamit kiindulásként feltételeznünk kell. Aztán különféle magyarázati irányokba kiterjeszthetjük ebből a nézőpontból a filozófiánkat a valóság egészére (jelen esetben a lehető legszélesebb értelemben értve azt).
Platón híres barlanghasonlatában fogalmazta meg a tapasztalat kritikáját. A csupán tapasztalati igazságok talaján álló megismerés lényegében látszat (görögül: doxa), ami nem vezet el a valóság teljes megismeréséhez. A látszat mögött felsejlő lényeg nem látható meg az egyes tapasztalati tények talapzatán, csupán kifejeződik ezen események sokaságának vizsgálata során. (Pl. az egyes ló érzékszervi vizsgálata során nem jutunk el a ló lényegéig (csúnyán kifejezve: a „lóságig”).)
Ez alapján tehát meg tudunk különböztetni legalább két „világot”
- a látszat tartományát bemutató érzékelhető világot, és
- az igazi lét (lényeg) szellemi világát.
Platón tanítása szerint a megismerés a „szellem szemével” történik, azaz az érzékelhetőn túllépve ragadja meg a valóságot. A megismerés lényegében az ideák (azaz az ősképek) világának felismeréséből és az ideák megismeréséből áll. A platóni háromszög megértésén – a tapasztalaton túl – még két másik mítoszt kell megismernünk, ami a három „világot” (vagy a platóni háromszög sarkát) összeköti.
Az első mítosz a visszaemlékezés (anamnészisz) mítosza. E szerint mivel az emberi lélek az ideákkal rokon, ezért képes megismerni azokat. A test elhomályosítja ezt az érzékelést, a lelket megtisztítva (katharszisz) válik lehetővé a megismerés alapjául szolgáló visszaemlékezés. E kijelentés szerint a megismerés nem más, mint a lélek visszaemlékezése az ideákra vagy az ideák világára.
A második mítosz a részesedés (methexisz) mítosza. A világot teremtő istenség (demiurgosz) a világot úgy alkotta meg, hogy az részesedjék az ideákban, amikor azok a világban megvalósulnak. Tehát az istenség a világot mintegy az ideákban levő mintázat alapján formálta meg.
A platóni háromszög három csúcsán az abszolútum, az én és a lét áll (lásd az ábrát). A háromszög élei a tapasztalat (ez a megismerő ént köti össze a léttel), a visszaemlékezés (ez az ént köti össze az abszolútummal) és a részesedés (ez az abszolútumot köti össze a léttel).
Valódi megismerés ebben a hármas rendszerben valósul meg: az én nem csupán tapasztalatokat szerez a létezőről, de a létező vizsgálata során felismeri annak az ősképét, az abszolútumot, valamint azt is, hogy a létező lényegében az abszolútum mintázataiban részesedik.
Az abszolútum – én – lét hármasságát még megfogalmazhatjuk a filozófia nyelvén eszme – szubjektum – szubsztancia fogalmakkal, illetve a vallás nyelvén isten – lélek – világ fogalmakkal is. A kiindulópontok tekintetében az adott filozófiánk lehet szellemfilozófia (pl. Hegel), énfilozófia (pl. Kant) vagy létfilozófia (pl. Arisztotelész). Szokás még beszélni az én területén transzcendentális tapasztalatról (reflexióról) és a lét területén ontológiai reflexióról.
* * *
A filozófiai irányultságú útkeresést segítendő, oldalunkon az alábbi témaköröket szeretnénk bejárni:
- a filozófia történelme,
- a filozófia diszciplínái,
- a tradíciók filozófiái,
- az ideológiák, mint alászállt filozófiai rendszerek, és
- érvelés és kritikai gondolkodás.
Reményünk szerint ezekkel aktívan tudjuk majd segíteni Olvasóink és a saját útkeresésünket is!
Felhasznált irodalom:
Anzenbacher, Arno: Bevezetés a filozófiába, Herder, Budapest, 1993.