A judaizmus (a zsidó vallás) a bibliai történetre hivatkozva Ábrahám elhívásából eredezteti önmagát, azaz végső soron Istenre (az Örökkévalóra) vezeti vissza létét. A Tórában (Mózes öt könyvében) található történet szerint a korábban többistenhívő Ábrám (!) az elhívását követően lett egyistenhívő Ábrahámmá. Az ő egyik gyermekén (Izsák) keresztül ment tovább a választottak sora, s unokája, Jákob (a későbbi átnevezés után: Izrael) lesz az, akire lényegében visszavezetődik Izrael 12 törzse, akik közül egyik volt Júda, akiről maga a zsidó vallás is a nevét kapta.
Az óizraelita (tehát a bibliai) vallás a Héber Bibliából (kb. keresztény Ószövetség) megismerhető és többé-kevésbé ismert is azok körében, akik a Bibliát forgatják. Kevéssé ismert azonban a zsidó vallás szétszóratás utáni története. (A Kr. u. 70-ben történt jeruzsálemi Templom lerombolása, illetve a Kr. u. 132-135 közötti Bar-Kohba-féle felkelés után.)
A Kr. u. 1. évszázadban körvonalazódik véglegesen a Héber Biblia könyveinek (könyvtekercseinek) listája: a tévesen javnei zsinatnak nevezett gyűlésen zárult le a zsidóság számára a Szentírás (Tanakh). A templomi korszak lezárása után a zsinagógai istentiszteleti gyakorlatban központi szerepet elfoglaló Tóra felolvasása nem segít minden tekintetben a zsidó hívők számára a mindennapi élet dilemmáinak megoldásában, ezért szinte természetesnek vehető az, hogy az írásos parancsok és erkölcsi tanulságokat rejtő történekeken túl megjelent a zsidó vallásban a szóbeli áthagyományozás is, a haláká. A Tórát hagyományozó rabbik tanítását egy idő után írásos formában is rögzítették, ennek egyfajta végállomása a Talmud. Ennek és más kapcsolódó műveknek a megjelenését és történetét szeretnénk összefoglalni a posztbiblikus (Biblia utáni) zsidó irodalom vázlatos ismertetésével.
A zsidók története a szétszóratástól kezdve egészen a modern Izrael állam megszületéséig a zsidóság számára meglehetősen fájdalmas időszak volt. Hogy jobban megértsük ennek a – látszólag vallási – államnak a jelenlétét és szerepét, jó ha vázlatosan megismerjük azokat a mozgatórugókat, amik a modern cionizmus megjelenéséhez vezettek el.
Vallásismereti és vallástörténeti szempontból közhely, de fontos, hogy a judaizmus nem egységes, monolit tömb. Az itt megjelenő irányzatok lényegében a zsidó vallás és a modern és posztmodern társadalom helyzetére adott válaszokként is tekinthetők. Így például teljesen másként tekint a maga vallásosságára egy ortodox, egy neológ (újító) és egy „középutas” (Status quo Ante) irányzatban a hitét megélő zsidó is. Mi több: maga a szétszóratás és vele együtt járó kulturális elszigeteltség és fejlődés még ebben a tekintetben is szabdalja a judaizmust, megtaláljuk például az askenázi vagy szefárd irányzatot is.
A judaizmus belső spiritualizmusa értelemszerűen nem látható a kívülállók számára. A valláson belül megjelenő misztika szóbeli hagyományozása miatt csaknem teljesen hozzáférhetetlen. Amit ezen a címen (ti. zsidó misztika) találunk, az sokszor félreértett és félrevezető. (Különösen tetten érhető ez a nem zsidó szerzők zsidó misztikával, pl. a kabbalával foglalkozó leírásaiban.) Ez a szinte hermetikusan elzárt terület is egyre ismertebbé válik az olyan könyvek, mint a Zóhár, a Bahír vagy a Széfer Jecirá széles körű publikálásával. A kabbala divat lett, amit azonban a maga kontextusából kiragadva gyakorló átlagember hisz vagy tesz, valószínűleg teljesen téves és félrevezető. Fontosnak tartjuk ezeknek a területeknek a feltérképezését a rendelkezésre álló információk alapján.
Végül foglalkoznunk kell az antiszemitizmus fogalmával és jelenségével is. Fel kívánjuk tárni a fogalom pontos jelentését más ide tartozó fogalmakkal egyetemben. Célunk, hogy valóban leleplezésre kerüljön az antiszemitizmus ott, ahol valóban van. Ugyanakkor kiemelten fontosnak tartjuk, hogy az antiszemitizmus fogalmát ne a filoszemitizmus ellentétekként használjuk, valamint azt is, hogy ne keverjük a politikai értelmű anticionizmus és a vallási (keresztény!) értelmű antijudaizmus fogalmaival sem.
Reméljük, hogy az általunk feltárt tények és összefüggések közelebb visznek a judaizmus megismerésében, hiszen ez a vallás a nyugati tradíciónk egyik vitán felüli alappillére.