Az Atya, a Fiú, a Szentlélek és az örökkévaló, boldogságos Szűz Mária nevében. Minden hívő tudja meg, hogy Én, Valdesius és az összes testvérem szívből hisszük és nyíltan megvalljuk, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek három személy, egyetlen Isten...
Szilárdan hisszük és határozottan valljuk, hogy az Istenség testté válása nem az Atyában és nem is a Szentlélekben történt, hanem csak a Fiúban, és az Atyaisten Fia igazi ember volt...
Hiszünk az általános, szent, apostoli, szeplőtelen egyházban, amelyen kívül senki nem üdvözülhet és hiszünk a szentségekben, amelyek az egyház hatáskörébe tartoznak. A Szentlélek láthatatlan, megfoghatatlan munkálkodása által megengedett, hogy a szentségeket bűnös pap is kiszolgáltathassa.
Szilárdan hiszünk az utolsó ítéletben, és abban, hogy mindenki megkapja a jutalmát vagy a büntetését, aszerint, amit az életben tett. Nem vonjuk kétségbe, hogy alamizsnák, áldozatok és más jó cselekedetek a megboldogult lelkeknek segíthetnek.
Jakab apostol szerint a hit cselekedetek nélkül halott, ezért mi lemondtunk a világi javakról és minden vagyonunkat szétosztottuk a szegények között, ahogy azt Isten akarta. Elhatároztuk, hogy szegények leszünk, nem aggodalmaskodunk a holnapi nap felől és senkitől nem fogadunk el sem aranyat, sem ezüstöt, sem semmi mást, kivéve ruhát és a napi eledelt. Az a szándékunk, hogy a „consilia evangelica”-t mint parancsolatot betöltsük.
Hisszük, hogy az is megmenekülhet, aki a vagyonát megtartja, alamizsnát ad, a javaival jókat cselekszik és az Úr parancsolatait megtartja.
Azért írtuk le ezt a hitvallást, ha valaki elmegy hozzátok, azt állítván magáról, hogy közülünk való, viszont nem ismeri ezt a hitet, biztosan tudjátok, hogy nem közülünk jött.
Forrás: „Profession de foi de Valdes” / Valdensek hitvallása / 1180-ból, kiadta Jean Gonnet.
Megjegyzés:
Evangéliumi tanácsok [lat. consilia evangelica], a keresztény tökéletességnek az a három föltétele, melyeket Krisztus nem parancsolt meg, de ajánlott mindazoknak, akik tökéletesek akarnak lenni. Ezek a szűziesség, a szegénység és az engedelmesség. Az elsőben önként lemond az ember a testi javakról, a másodikban a világ javairól, a harmadikban pedig a szellemi javakról, miket t. i. az értelemnek és akaratnak független használata ígér. Ez a három E. tárgya a szerzetesi három [szűziesség, szegénység és engedelmesség] fogadalomnak.
Forrás: Révai lexikon