Alapvetően az alapvető élelmiszereket és piperéket szoktam beszerezni ebben a bevásárlóközpontban. Az oka egyszerű: a környéken lakom. De nem csak azt, hiszen „nem csak kenyérrel él az ember”, s könyvmolyként rendszeresen látogatom a Récsei Bevásárlóközpont Líra Könyvesboltját is. Érdeklődési körömet – ami az oldalunk látogatói számára talán nem meglepő – alapvetően a vallási-filozófiai témák teszik ki, s mivel ez a könyvesbolt dolgozóinak is feltűnt, meghívtak a keddi rendezvényre (2021. szeptember 28.), mikor is egy könyvbemutató keretében bemutatásra került Ujhelyi Sándor: Istenfélő ateizmus c. könyve.
Maga a téma annyira érdekel, hogy azonnal le is csaptam a Novum Kiadónál megjelent könyvre, és rövid időn belül el is olvastam azt. Ezek után mentem el erre a rendezvényre abban a reményben, hogy megismerkedhetem a szerzővel és vendégeivel is.
Ahogy az lenni szokott – a délutáni-esti csúcsforgalom miatt – egy pici csúszással kezdtünk. Ujhelyi Sándor vendégei, Beer Miklós nyugalmazott váci püspök, Iványi Gábor metodista lelkész és Szalai Krisztina színművésznő vettek részt a könyvbemutatón.
A könyvbemutató alapvetően két részből állt: első részében a szerző és vendégei elmondtak egy-egy gondolatot a könyv kapcsán, míg második részében egy kérdezz-felelek volt.
Ujhelyi Sándor a könyv bemutatása kapcsán a saját életében bekövetkezett törésről beszélt és arról a tapasztalatról, hogy egy adott élethelyzetben mennyire nehézzé tud válni az, hogy az Istennel vívódó ember egyházi emberek részéről elutasításban részesül.
Beer Miklós nyugalmazott püspök atya (Vác) a vasárnapi igeszakaszhoz kapcsolódóan vitte tovább a gondolatot: Jézus tanítása szerint „aki nincs ellenünk, velünk van” (Mk 9,40). Ezt Jézus János apostolnak, tanítványának mondta, aki el akarta tiltani azokat, akik bár Jézus nevében teszik a természetfeletti munkát – mégsem járnak vele.
Ugyanakkor – folytatta a püspök atya a gondolatot – arra is oda kell figyelni az egyházi embereknek, hogy ne botránkoztassanak meg másokat, különösen gyermekeket. Ezért szerinte két dolgot kell tennünk: egyrészről nyitottak kell, hogy legyünk a más vallásúak felé, másrészről hitelesen kell képviselnünk a hitünket. Kihangsúlyozta, hogy a II. Vatikáni Zsinat óta nagy fordulatban van a Katolikus Egyház, és ehhez illeszkedik Ujhelyi Sándor könyve is, nevezetesen hogy ismerjük meg és elfogadjuk a más vallások és másban hívők alapértékeit.
Iványi Gábor metodista lelkész, a Wesley János Főiskola rektora egy nem hívő építész édesapjának a temetésén János látomásáról beszélt, a Mennyei Jeruzsálemről, amit egy „építész angyal” mért meg, s amit János úgy ír le, hogy minden oldalán három-három ajtószárny nélküli kaput találunk. Azért, mert bárki, bárhonnan jöhet, ez az Úr Háza, a Mennyei Jeruzsálem. János nem látott benne templomot, mert Isten volt, aki a Templom és a Nap volt ebben az épületben. Az építmény tehát olyan, hogy minden oldalról befogad, és még csak azt sem határozza meg, hogy az adott irányból melyik kapun menjünk be.
Épp ezért lenne fontos megérteni azt, hogy az ateizmusban nem Isten létét, hanem az Ő szeretetét nehéz elhinni. Épp ezért az Isten bennünk való hite ösztönöz minket. Nem lehetünk önkéntes rendőrök, hogy valakit pusztán azért utasítsunk el, mert megítélésünk szerint „nem jó irányból” jön!
Ujhelyi Sándor, visszavéve a szót, azt a gondolatát fogalmazta meg, hogy a hit magánügy. Az, amit átélünk, befolyásolja a hitünket, meggyőződésünket. Ezért pusztán azért elutasítani valakit, mert egy adott élethelyzetben van, megítélése szerint teljesen hibás.
A könyvbemutató első részének végén Szalai Krisztinát kérte fel, hogy nővére, Erzsébet előszóban is leírt levelét olvassa fel, aki már nem élhette meg ennek a könyvnek a megjelenését. A művésznő hiteles és beleérző felolvasása megrendítő volt.
A képen balról jobbra: Szalai Krisztina, Iványi Gábor, Ujhelyi Sándor és Beer Miklós.
A könyvbemutató második részében a kérdezz-felek részben a püspök atya magához ragadta a mikrofont, és a Teremtés Hetének ürügyén elmesélte, hogy ő hogyan éli meg a teremtett világban megjelenő szépséget. Elmondta azt is, hogy segítenünk kell egymást abban, hogy ezt mindenki megláthassa.
Ujhelyi Sándor egy szakmai titkot árult el: Frölich Róbert főrabbi bevallotta, hogy korábban nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy egy nem hívő üdvözülhet-e. Válaszát is nem véletlenül a lapzárta előtti utolsó pillanatban, telefonon adta csak meg. A szerző itt arra mutatott rá, hogy a lelkészi hivatás napi darálójában nem vesszük észre ezeket a kérdéseket, s azt sem, hogy talán utána kéne menni azoknak az embereknek, akik ezekkel a kérdésekkel küzdenek.
A felmerülő kérdésre, hogy hogyan lehet egyensúlyba hozni intézmény és karizma helyzetét, Ujhelyi Sándor azt válaszolta, hogy túl kell lépni az intézményi kereteken, mert azok nem adnak elegendő tág teret ahhoz, hogy valóban emberi módon fordulhassunk embertársainkhoz.
Beer András püspökatya erre reagálva a Mt. 25-öt idézte: „Éheztem és enni adtatok...”. Ebből látható, hogy a hit és az élet elválaszthatatlan egységet képez, s ezért vitatkozik Ujhelyi Sándorral: nem magánügy a vallás.
Iványi Gábor ezt azzal egészítette ki, hogy a fát a gyümölcseiről lehet megismerni. Igaz ez akkor is, ha mi kóstolgatunk, de akkor is, hogy ha minket „kóstolgatnak”. És meg is kell állni azt, hogy kóstolgassanak. Viszont a megkeseredett válaszok nem segítenek, ahogy a kukacos gyümölcs sem. Intézmény és karizma kérdésében: az intézmény a kert, de a fákon múlik minden. S az, akinek fontos ez a kérdés, addig kóstolgat – amíg a valódira rátalál.
Ugyanakkor fontosnak tartotta azt is hozzátenni, hogy észre kell vennünk a szemléletünkben azt is, hogy a problémák nem igazolják a valódi válasz nem létét. Ahogy a rossz párkapcsolatok és válások sem igazolják azt, hogy nincs igazi szerelem.
Másik felmerülő kérdés volt az egyházi vezetőkhöz: miért válaszoltak Sándornak? Miklós atya szerint nagyon fontos és égető a kérdés: ki jut el a mennyországba?
Egy utolsó kérdés egy rövid történetbe ágyazva született. Egy katonai vezetőt szállító helikopter alig néhány méterről lezuhant és a földbe csapódott – mintegy 40 évvel ezelőtt. Az akkori, harciasan marxista parancsnok azt mondta: „hát istenem, én úgy féltem...”. Hogyan lehet ez? Miklós atya felidézte a könyvben is leírt gondolatot: zuhanó repülőn nincs ateista…
A rendezvény itt zárult, a szerző és vendégei még interjút adtak a kivonult Bonum TV munkatársainak.
Köszönetnyilvánítás
Ezúton szeretném megköszönni a Récsei Bevásárlóközpont Líra Könyvesboltja vezetőjének és dolgozóinak, hogy mindig készségesen rendelkezésemre álltak az érdeklődési körömnek megfelelő könyvek megtalálásában és azért is, hogy erre a rendezvényre felhívták a figyelmemet.