Oravecz Péter: Szabadság és gondolkodás témakörében tartott előadásában nagyon érdekes kontextusban és sajátosan kibontva fogalmazta meg az ún. filozófiai istenérvek egyikét, a kalám-érvet.
A kalám-érvet a 12. században fogalmazta meg egy muszlim teológus, al-Gazáli. A kalám-érv más megfogalmazásban mint kozmológiai istenérv is ismeretes, korábban megfogalmazta már Arisztotelész is, és később pedig Aquinói Szent Tamás. Maga a 'kalám' szó a görög 'logosz' kifejezéssel rokon, jelentése beszéd, beszélgetés, vita, eszmecsere.
Az érv ún szillogizmus, a premisszák és konklúzió formáját alkotja. Egy értelmező példa szerint:
P1 (első premissza): "Minden ember halandó".
P2 (második premissza): "Józsi ember."
K (konklúzió): "Józsi halandó."
A logikai szabály itt az, hogy ha a premisszák igazak, akkor a belőlük levezetett konklúzió is igaz. Tévedés csak akkor keletkezik, ha valamelyik premissza nem igaz, vagy akkor, ha a szerkezetét megfordítják, azaz nem az általános szabályból következtetnek az egyedire (dedukció), hanem az egyediből következtetnek az általánosra (indukció, statisztikai valószínűség).
Pici kitérőként megemlítem, hogy Oravecz Péter előadásában a gondolkodás kapcsán megemlítette, hogy az ókori-középkori gondolkodás alapvetően más volt a felvilágosodás gondolkodásától. Míg az előző a szillogizmusok hagyománya szerint gondolkodva jutott el az általános esettől az egyediig, addig a felvilágosodás már nem az értelmet tekintette közös alapnak a gondolkodáshoz, hanem a megtapasztalást. Épp ezért az akkor kialakuló tudományos gondolkodás esetén, az egyediből elindulva nincs 100%-os bizonyosság, hanem csak a hipotetikus tudásig tud eljutni.
Akkor nézzük a kalám-érvet! (P1...Pn a premisszák, K1..Kn a konklúziók). A kalám-érv Oravecz Péter megfogalmazásában így hangzott:
P1: A dolgok kezdődnek.
P2: Az (érzékelhető) világ a dolgok összessége.
K1: A világunknak is van kezdete.
A K1-et használjuk premisszának a következő szillogizmushoz!
K1 = P3: A világnak is van kezdete.
P4: Minden dolog, aminek van kezdete, visszavezethető egy okra.
K2: A világ kezdetének (vagy keletkezésének) van oka.
A K2-t ismét használjuk fel premisszaként!
K2 = P5: A világ kezdetének (vagy keletkezésének) van oka.
P6: Az ok nem azonos természetű az okozattal.
K3: A világot létrehozó ok nem anyagi természetű.
Ez az istenérv tehát ebben a megfogalmazásban azt bizonyítja, hogy a világ nem magyarázható meg pusztán immanens (evilági, materialista, naturalista) okokkal, hanem valamiféle transzcendens (túlvilági, szellemi) oka kell hogy legyen.