Nem is olyan régen, Dr. Merkely Béla professzor, a SOTE rektora fehér köpenyben mosolygott le Magyarországon különféle óriásplakátokról ezzel az állítással: "Az oltás működik. Magyarország működik." Akkoriban még nem épültek be az oltáskényszer irányába mutató kormányzati és munkáltatói döntések ebbe a kérdésbe, így az akkori állapotban e kijelentések és plakátok hátterében az állt, hogy a lakosságot meggyőzzék: vegyék fel az oltást.
A továbbiakban ennél a konkrét példánál maradva szeretnék megosztani néhány gondolatot, hogy átlagemberként mit ismerhettünk meg és kritikus módon gondolkodva hova juthattunk ebben a kérdésben. Tisztában vagyok azzal, hogy az azóta eltelt időben már sok munkavállalónak (rendvédelmi szervek, egészségügyi dolgozók, közalkalmazottak) nincsen meg az a fajta lehetőségük, hogy eldönthessék: élnek-e az oltás adta vélt előnyökkel vagy nem, hiszen az ő számukra már kötelező az oltás felvétele. Mi több: a különféle ágazati munkaadók is dönthetnek az oltáskényszer mellett. Ezzel együtt is érdekesnek találom azt, hogy kielemezzük a kritikus gondolkodás segítségével azt, hogy tulajdonképpen segíti-e egy ilyen plakát az átgondolt döntést az oltással kapcsolatban.
Első lépésben a plakát megjelenésének okát és célját határozzuk meg. Az akkori jogi helyzetben még az egészségügyben dolgozók kivételével nem tették kötelezővé az oltást jogilag, semmilyen szempontból. A kormányzati kommunikáció fő csapásvonala a felnőtt, felelős állampolgárnak szólt, aki ebben az orvosi és járványügyi kérdésben lehetőséget kap arra, hogy döntsön arról, kíván-e oltakozni. A kormányzati kommunikáció akkori célja az volt, hogy meggyőzze az átlagpolgárt az oltás fontosságáról, és annak felvételére buzdítson. Ugyanakkor szabadon hagyta az átlagpolgár számára annak a lehetőségét, hogy döntsön.
Nézzük meg újra, hogy mi szerepel a plakáton!
"Az oltás működik. Magyarország működik."
A rövidség és a kritikai gondolkodás távolságtartó hozzáállása miatt az első mondatot a továbbiakban OM-mondatnak hívom, míg a másodikat MM-mondatnak. Az OM-mondat az üzenet előfeltételezése (premisszája), míg az MM-mondat a kijelentés konklúziója. Bizonyos retorikai megfontolásokból természetesnek vehetjük azt, hogy OM-mondat igazságában a plakát nem kételkedik, igaznak veszi, amiből levonja az MM-mondat következtetését, amit a logikai érvelés szempontjai szerint szintén igaz konklúziónak tart. Kritikai megközelítés miatt a fenti üzenetet az alábbiakban kell átírnunk a vizsgálathoz:
Ha OM igaz, akkor MM igaz.
Teljesebb körű vizsgálat esetén minimum három dolgot kéne megvizsgálnunk: az OM igazságát kellene ellenőriznünk, az OM- és MM-mondat közötti összefüggést (azaz, hogy konklúzióként maga után vonja OM igazsága MM-mondatot, vagy sem), valamint azt, hogy MM pontosan mit is tartalmaz. Jelen bejegyzésben nem kívánok ilyen teljesebb vizsgálatot végigvinni, csak az alábbi két kérdésre keresem a választ:
- OM-mondat igazsága igazolható-e és igaz-e?, valamint
- MM-mondatnak pontosan mi a tartalma?
Az OM mondat igazolhatóságának vizsgálata során szükséges (de nem feltétlenül elégséges) az alábbiakat megvizsgálni:
- Rendelkezésre állnak-e azok az adatok, amik alapján OM-mondat igazsága eldönthető?
- Rendelkezünk-e azokkal a szükséges alapismeretekkel (a vírusokról általában, virológiáról és a járványügyről), amik alapján OM igazsága eldönthető?
- Rendelkezünk-e egyéni gyakorlattal abban a tekintetben, hogy ilyen jellegű kérdéseket eldöntsünk?
Úgy látom, hogy az adat-alapismeret-döntési gyakorlat mindhárom szegmensének külön-külön rendelkezésünkre kell állnia ahhoz, hogy felnőtt és felelős döntést hozhassunk.
Az adatok rendelkezésre állása problémás. A kormányzati tájékoztatásról több esetben kiderült, hogy nem független standardok alapján működik, hanem adott érdekeknek és adott élethelyzeteknek megfelelően. (Például a lélegeztetőgépen levők számában módszertani változás történt, 2021. november 29-e óta már csak az ún. invazív lélegeztetésen levők száma szerepel az adattájékoztatásban.) Ez mindenképpen egyfajta bizalomvesztéssel társul a felnőtt és felelős döntést meghozni kívánók szemében.
Ráadásul az is bebizonyosodott, hogy a kórházi kezelésben részesülők oltott és nem oltott arányairól hivatalosan tájékoztatást nem kapunk. (Széll Bernadett országgyűlési képviselő kérte ezeket az adatokat az ezen adatokra hivatkozó Győrfi Páltól, Merkely Bélától, akik Müller Cecíliára és a Nemzeti Népegészségügyi Központra mutattak, mint adatkezelőkre, akik viszont tagadják, hogy ilyen adatok a rendelkezésükre állnának.)
Ez alapján - úgy látom -, hogy az OM-mondat igazságtartalmának igazolásához szükséges adatok nem állnak rendelkezésre, így az ez alapján nem dönthető el.
A szükséges alapismeretek tekintetében elmondhatjuk, hogy az átlagpolgár számára - középiskolás szintű ismereteket feltételezve! - nem rendelkezünk megfelelő szintű járványügyi, virológiai (és talán még: matematikai statisztikai) ismeretekkel. Ugyanakkor a vírusokról mai napig lehet tanulni a közoktatásban (ez jó hír!), és ennek alapján az érdeklődő és kereső tudatos állampolgár megfelelő ismeretekhez juthat ezekben a kérdésekben akár az interneten, akár a közkönyvtárakban. Ez alapján - úgy látom -, hogy az OM mondat eldöntéséhez szükséges alapismeretekkel utánajárással rendelkezhetünk.
Végül, hasonló a helyzet a döntési gyakorlattal is: ezt más területeken megszerezhették azok az emberek, akik felnőtt, felelős döntéseket hoztak. (Értelemszerűen azonban azok, akik még életükben soha át nem gondoltak egyetlen komplexebb kérdést sem, nem rendelkezhetnek az ehhez szükséges rutinnal.)
Az OM-mondat vizsgálhatóságának kérdésében összegezve elmondható, hogy bár rendelkezhetünk megfelelő kompetenciákkal a döntéseket illetően, valamint felzárkózhatunk a középiskolai ismeretekre alapozva hozzáférhető ismeretforrásokkal az alapismeretek tekintetében, de a kormányzati tájékoztatás sajnálatos adatközlése lehetetlenné teszi az átlagember számára az OM-mondat kritikus gondolkodás alapján történő elemzését. Azaz az, hogy "Az oltás működik." állítás igaz-e, vagy sem, nem dönthető el.
Az MM-mondat jelentéstartalma bizonytalanságokat rejt magában, ha egy picit kritikai éllel vizsgálat alá vonjuk. Miért is?
A kétértékű logika mentén - e szerint egy állítás igaz vagy hamis, és ennek ellentett állítása nem lehet ugyanolyan értékű, mint az eredeti állítás - a mondat nem teljesen értelmezhető. Mit jelent és mit nem jelent az MM-mondat?
Az MM-mondat hiányos volta okozza ezt a bizonytalanságot. Az MM-mondat ellentett állítása az, hogy "Magyarország nem működik". Sajnos ennek a vizsgálata sem visz közelebb annak értékeléséhez, hogy tulajdonképpen mi is itt a konklúzió.
Egyik lehetséges kiegészítése valamilyen minőségjelző bevitele az MM-mondatba. "Magyarország jól működik." - vélelmezhetően erre gondolhattak a plakát készítői. Kérdés azonban az, hogy mi a különbség a "Magyarország jól működik" és a "Magyarország nem jól működik"-mondatok között? Hiszen ezt eldönteni bizonyos paraméterek mentén lehetne. Például - témánál maradva - Magyarország jól vagy rosszul működését alátámaszthatja épp az egészségügy helyzete, a kormányzati intézkedések kérdése ebben a különleges jogrendben, esetlegesen a tájékoztatás hitelességének a kérdése, a gazdaság működése, stb. Nagyszámú paraméter szerint lehet értékelni azt, hogy jól, vagy rosszul működik-e az ország. (És ismétlem: ha rosszul működik, akkor is "működik", nem pedig "nem működik".)
De lehetséges kiegészítése valamilyen működési mód kapcsolása az MM-mondathoz: "köztársaságként", "jogállamként'", "EU-tagállamként" működik. Ezek mindegyike még igaz is, de nem konklúzió az OM-mondat után, hiszen nem attól köztársaság, jogállam vagy EU-tagállam, mert az oltás működik.
Összegezve a plakáton szereplő "Az oltás működik. Magyarország működik."-üzenet kritikai elemzését, úgy látom, hogy ez a kormányzati üzenet kritikai gondolkodással nem elemezhető, hiszen nem vizsgálható az OM-mondat igazsága és zavaros az MM-mondat tartalma. Egy ellenőrizhetetlen állításból levezet egy kétséges konklúziót. Megítélésem szerint ez az üzenet nem értelmezhető kritikai módon, pusztán propaganda célokat szolgálhat. Ez esetben azonban nem a helyes átgondoláshoz és konklúzióhoz vezet, hanem "véleményvezérként" a zsigeri ingerelhetőséget támogatja meg.