Miért kell a vallásokat kritizálni?
Vannak olyan élethelyzetek, amikben már a kérdést sem hiszem el. A kérdésben megfogalmazott állítás téves, mint a fenti esetben is. De hogy mi benne a téves - nos azt mindjárt láthatjuk!
Miért? Kell a vallásokat kritizálni? - Ha így teszem fel a kérdést, akkor persze rögtön nyilvánvalóvá válik az, hogy nem kell, csak lehet. Lehet és szabad is, hiszen egy szabad társadalomban egy szabad személy kritizálhat bármit. Bármit kritizálni - elég negatívan hangzik, hiszen a "kritizálás" már önmagában sejtet egy negatív felhangot vagy hátsó szándékot a kritizálást végző személy részéről.
A helyzet azonban még ettől is eltér egy kissé. Sőt nagyon. Amikor vita kerekedik keresztény körökben, akkor nagy előszeretettel idézik Pál szavait a sokszor végig sem gondolva azt:
"A botor és gyermeteg vitatkozásokat pedig kerüld." - 2Tim 2,33
Túl azon, hogy Pál mondata még a vitatkozást sem ítéli el, csak bizonyos fajtáit [botor, gyermeteg], vélelmezhető az, hogy vannak olyan személyek akik magát a vitatkozást kedvelik. Ezért én úgy látom, hogy különbség van vitatkozás [=vita a vita kedvéért] és a vita [=vita az eszmecseréért, az igazság kiderítése érdekében] között.
Hasonlóképpen látom a kritizálás és a kritika fogalmait. A fent már említett negatív felhang mellett a kritizálásban elsődlegesen magát az aktust látom: a kritikát gyakorló személy pusztán a kritika gyakorlása kedvéért teszi azt, amit tesz. Ezzel szemben a kritika egy elsődlegesen bölcsészeti módszertan és a belőle fakadó műfaj, ami egy adott tárgy [esetünkben a vallás] valamiféle elemzésén keresztül próbál meg eljutni olyan összefüggések feltérképezéséig, amik első "látásra" talán nem magától értetődőek, illetve módszertanában eltérhet az adott tárgy szokványos megközelítési módszertanától. [Például a Korán szövegét az iszlám vallásban elsődlegesen recitálják, esetleg értelmezik. Irodalomkritikai módszerekkel, történeti összefüggések nyomán nem nagyon szokták ezt a szöveget magában a vallásban értékelni.]
A valláskritika kifejezés meglehetősen terhelt azok számára, akik a szocializmusban a hitüket próbálták megélni. A pontos kifejezés: a marxista valláskritika, ami az új felépítendő társadalmi rend, a kommunizmus vélelmezhető kerékkötőit láttatta a vallásban. Ugyanakkor nem csak marxista kritika létezik és ez a blog sem marxista szempontú kritikája a vallásoknak és világnézeteknek.
Reményem szerint az általam érdekesnek tűnő szempontok szerint az újra megnézett vallások/vallási jelenségek kritikai szempontú megközelítései közelebb vihetnek a vallásosság mélyebb, általánosabb megértéséhez. Ugyanakkor elismerem, hogy a blogbejegyzéseim egyike-másika nem hitmélyítő olvasmány. Ez nem azért van így, mert rossz szándékkal közelítek, hanem azért, mert módszertanában eltérő megközelítést alkalmazok olyan esetekben is, ami - bizonyos értelemben - tabunak számítana egy adott vallási közösség hitrendszerén belül.
Bocsánat érte, de feltételezem az Olvasóról a nagykorúságot: meg tudja ítélni, hogy számára mi a helyes és mi a követendő. Aki nem tart itt, annak valószínűleg nem ajánlott ennek a blognak az olvasgatása...