A hinduizmussal foglalkozó szak- és ismeretterjesztő könyvek általában hat ortodox rendszert írnak le a hinduizmus kapcsán. Ezek általában a következők:
- a Njána-rendszer,
- a Vaisésika-rendszer,
- a Jóga-rendszer,
- a Szánkhja-rendszer,
- a Mimánszá-rendszer, és
- a Védánta-rendszer.
Ettől eltérő azonban Baktay Ervin bemutatása, aki hét ortodox rendszert mutat be. Bár könnyen lehetséges, hogy Baktay Ervin téved e rendszerek bemutatásánál, mégis úgy érezzük, mivel elég szorosan összekapcsolja a felébredési fokozatokkal ezeket a bölcseleti rendszereket (darsana), hasznosabbnak ítéljük ennek logikája mentén bemutatni azt.
A hinduizmus ortodox rendszerei, a darsanák, lényegében olyan bölcseleti rendszerek, amik a Brahman-vallás erózióját követő reformban sikerrel kötötték vissza a hinduizmust a Védák szövegeihez. Ez a visszatérés/visszakötés egyáltalán nem magától értetődő: a hinduizmusból kirekedt irányzatok (heterodox rendszerek) is születtek ebben az időszakban, amikből általában ezeket említik meg:
- a buddhizmus,
- a dzsainizmus,
- az ádzsivikák (nem maradtak fent), és
- a materializmus.
Visszatérve a darsanákra: Baktay Ervin magyarázata szerint ez összekapcsolható azokkal a tudatfokozatokkal, amint a Szanátana Dharma útján járó élőlény (érző lény) bejár a megvilágosodás útján. Baktay könyvében szereplő ábrákat összevonva készítettük el az alábbi ábrát, ami ezt a helyzetet mutatja be.
Először tekintsük át az ábra közepén található "lépcsőt". A felemelkedés fokozatait bemutató rész alapvetően három részből áll: az emberi létfokozatokat/tudatfokozatokat megelőző, az alatt található létfokozatok kékkel, a sárga és fehér színű emberi létfokozatok pedig a még meg nem nyílt szemű (avidja) és a felnyílt szemű (vidja) létfokozatok. (Ezek értelemszerűen nem a biológiai szemre, hanem a spirituális felébredtség állapotait leíró kifejezések.)
A még kollektív tudatban létező létformák a növények, illetve a különféle módokon szaporodó állatokat jelölik. Mindegyikükre jellemző, hogy nem létezik számukra egyéni tudat, hanem pusztán csoportlélek.
Az emberi létfokozatok nem felnyílt szemű (avidjá) létfokozataiban hármat különít el a hinduizmus, ezek "alulról":
- a testet és a lelket azonosságban megélő létfokozatot,
- a testet és a lelket már megkülönböztető létfokozatot, valamint
- a testen és a lelken túli spirituális erőket is megsejtő létfokozatot.
Az ezen felüli létfokozatok mindegyikének közös jellemzője, hogy már vidjá állapotként írható le, azaz valamiféle eszmélés történik meg a törekvő spiritualitás felé való keresésében/látásában.
Az első létfokozatban - Dnyánadá - a mélyebb igazságokat kezdi el keresni a spiritualitásban a törekvő. Felismeri Isten létét, meg tudja különbözteti Istent és a teremtett világot. A második létfokozatban - Szannjászadá - tovább lát a törekvő a felszínen, felismeri Isten megnyilvánulásait, felismeri a Dharma (Egyetemes Törvény) létét és lényegét, ezt meg tudja különböztetni az ezzel szemben működő/ható erőkkel. A harmadik létfokozat embere - Jógadá - az önlegyőzés útjára lép, azaz felismeri, hogy fegyelmeznie kell önmagát, elérve azt, hogy közvetlenebbül ismeri meg a szellemvilág hatóerőit. A negyedik létfokozatban - Lílonmukti - az anyagvilág (Prakriti) "táncát" ismeri fel, azaz azt, hogy "Maja" (a káprázat) megtévesztésének a foglyai vagyunk, s ezáltal fokozatosan kiszabadul az anyagvilág kötelékeiből. Az ötötdik fokozatban - Szatpadá - a törekvő ember Istent már a Mindenségben pillantja meg, eljutva az ok-okozat kapcsolatáig, s felismeri azt is, hogy nem választhatja el Istent a Teremtés művétől. A hatodik létfokozatba - Ánandapadá - eljutva az világ tevékenységét nem csupán Isten művével, hanem egyben önmagával (önmaga Isten = Isvara) voltával is azonosítja, akiben a teljes feloldódást fedezi fel. Végül a hetedik fokozatba eljutott ember - Parátpará - már felismeri önmaga (mint Átman) és Brahman teljes és végleges egységét, azaz az Önvalót már végső valóságként éli meg. Számára megszűnik minden kettősség (én-te), helyette a lét teljességét éli át.
Baktay Ervin ezt a hét létfokozatot állította párhuzamba az általa hét bölcseleti rendszerként bemutatott darsanával.
A Dnyánadá fokozat bölcseleti rendszere a Njája-darsana.
A Sazannjásazdá fokozat bölcseleti rendszere a Vaisésika-darsana.
A Jógadá fokozat bölcseleti rendszere a Jóga-darsana.
A Lilonmukti fokozat bölcseleti rendszere a Szánkhja-darsana.
A Szatpadá fokozat bölcseleti rendszere a Karma-mimánszá-darsana.
Az Ánandapadá fokozat bölcseleti rendszere az Upászaná- vagy Daiví-minánszá-darsana.
A Parátpará fokozat bölcseleti rendszere a Védánta- vagy Brahma-mimánszá-darsana. Ezt a bölcseleti rendszert Vjásza risi művének tartják, neve szerint a "Védák végét" jelenti az iskola elnevezése. Lényegében a Védák végén álló upanisadok (összefoglaló értelmezései) összefoglalását jelenti. Fókuszában az Abszolút Brahman áll. Ez az iskola a korábbi iskolát végeredményét tárja fel, amit - Baktay nyomán - így lehet összefoglalni a Védanta tanítása szerint:
"Egyetlen sorban megmondom, amit a könyvek milliói mondhatnak: Brahman a valóság, a Világ csak látszat, a lélek maga Brahman, semmi más." (Baktay, 186. o.)
Felhasznált irodalom:
- Baktay Ervin: India bölcsessége - Szanátana Dharma - Örök Törvény, Könyvfakasztó-Kairosz, Budapest, 2000
- Puskás Ildikó: Istenek tánca, Gondolat, Budapest, 1984
- Schmidt József: Bevezetés India örökléttanába, Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, k.n. [Budapest], 2004