Bill Bright: Továbbadható alapigazságok c. 10 füzete a Timóteus Társaság gondozásában jelent meg Magyarországon. A füzetsorozat célja egyrészt az, hogy A négy lelki törvény segítségével (vagy más módon) kereszténnyé vált embert beillessze a keresztény közösségbe, másrészt az, hogy ezeket az igazságokat továbbadja, azaz tanúságtevő keresztényt neveljen belőle.
Az eredetileg főként egyetemistákat célzó tanítványképző rendszer valószínűleg megfelelően erős gyülekezeti támogatás mellett jól használható. Ugyanakkor előzetesen el kell mondanunk azt is, hogy a füzetekben levő iskolás megközelítés (ti., hogy az elsajátított rész után egy kérdéssorral történő visszakérdezése) visszatetszést kelthet azokban, akik nem ilyen "számonkérős" környezetben szocializálódtak.
A füzetekben alapvetően az alábbi beosztást találjuk:
- bevezető rész a teljes füzetsorozathoz (Néhány szó a tanításhoz és A továbbadható alapigazságok címmel),
- tartalomjegyzék,
- tartalmi rész(ek) ami(k)nek a végén kérdéssor(ok),
- útmutató a tanulmányozáshoz, és
- bővített vázlatok (az átismétléshez).
Az egyes füzetek hozzávetőleges tartalmát az alábbiakban ismertetjük.
1. Hogyan lehetsz biztos abban, hogy keresztyén vagy?
2. Hogyan tapasztalhatjuk meg Isten szeretetét és bocsánatát?
3. Hogyan teljesedhetünk be Szentlélekkel?
4. Hogyan járjunk Szentlélekben?
5. Hogyan tehetünk bizonyságot a Szentlélek által?
6. Hogyan vezessünk másokat Krisztushoz?
7. Hogyan segítsünk a Nagy Küldetés beteljesítésében?
8. Hogyan szeressünk hit által?
9. Hogyan imádkozzunk?
10. Hogyan tapasztalhatjuk az adakozás kalandját?
Összefoglalva: A négy lelki törvény gyorsaságát pótló füzetsorozat megfelelő gyülekezeti támogatással akár jó eszköz lehet arra, hogy a kereszténység holdudvarába kerülő keresztény integrálódhasson. A módszer azonban több szempontból is kétséges, hiszen a 20. század közepén kidolgozott, 70 éves füzetsorozat felett technológiailag is eljárt az idő (ki ír még kézzel válaszokat iskolás módon?), másrészt nem illeszkedik a 21. század digitális kultúrájához. Azoknál a közösségeknél, ahol nincs megfelelő bevezető tanítás, jól jöhet egy ilyen füzet, de figyelembe kell vennünk azt is, hogy az adott közösség által megélt hitélet nem feltétlenül a füzetsorozatban szereplőket szeretné csak tanítani az újonnan hozzájuk csatlakozóknak. (Jó eséllyel minden közösségnek van saját katekézise, s ha nem lenne, talál már kész anyagokat a piacon.)
Legnagyobb veszélyét alapvetően abban látjuk, hogy az egyetemista közösségben végzett hitébresztő munkát nem feltétlenül támogatja helyi közösség, ez az anyag A négy lelki törvénnyel karöltve pedig kevés a gyülekezetbeli növekedés pótlásához, ideiglenes "tápszer" a friss kereszténynek. A fő fókuszban tartott tanítványképzés (kiemelt szereppel a bizonyságtétel területén) hamar visszaéléseket eredményezhet, ahogy ezt már láttuk a kereszténység 20. századi történelmében is.