Nem igazán értem, hogy a társadalmi igazságosságért vagy a nők jogaiért küzdő mozgalmaknak miért van szükségük mítoszokra és bálványokra. Pontosabban értem, de ehhez az értéshez inkább kulturális antropológusokhoz és vallástudósokhoz kell fordulnunk és nem neomarxistákhoz vagy feministákhoz. Magyar Miklós kvázi-monográfiájának címében benne foglalja az állítást, ti., hogy léteznek Sartre és Beauvoir életével és személyével kapcsolatos mítoszok. (Napkút, Budapest, 2022) Kétségtelen tény, hogy munkája tökéletes bálványdöntögetés is, hiszen e két jelentős jogi és politikai aktivista életének nem csak a napos, de az árnyékos oldalát is megmutatja.
A témában járatosabbak számára lehet, hogy közhelyszerű Magyar Miklós könyve, de nekem, mint kívülállónak sok érdekes információt és sok érdekes kérdést taglalt. Pici betekintést kaphatunk Sartre és Beuvoir életébe, műveibe, ami a kívülállónak tökéletesen elég. A művek bemutatása szerintem nagyon szerencsés, mert egy-egy összefoglaló kedvet csinálhat és kulcsot adhat az adott mű elolvasásához és személyes értékeléséhez. Ugyanakkor a könyv szerkezete számomra egy kicsit zavaros volt (még ha fő vonalként felismerhető benne az életrajzi sorrend). Szerintem inkább úgy készülhetett, hogy a szerző (vagy a lektor? a kiadó?) rengeteg szöveget kihúzhatott. Úgy érzem, hogy Magyar Miklós tudásával simán születhetett volna egy több száz oldalas monográfia is ebből, csak az meg a nagyközönség számára fogyaszthatatlan lett volna.
A bálványdöntögetés egyik fő vonulata egy titkos paktum Sartre és Beauvoir között. Erről egy rövid összefoglalót olvashatunk a 22. oldalon:
„Lelepleződött a híres „paktum”, amelynek lényege kiskorúak megrontása, Beauvoir leszbikus kapcsolatai tanítványaival, hazugságok, szeretők egymás elleni kijátszása volt. Ezekről Beauvoir nem szólt könyveiben.”
Érdekes gondolatkísérlet belegondolni, hogy pontosan mi történne ma ezzel a két szerzővel. Azt gondolom, hogy nem a nők felszabadításának vagy a társadalmi igazságosság élharcosainak lennének címkézve a jelenlegi woke-mozgalmak erőterében, hanem ők is jó eséllyel megkapnák azokat a negatív jelzőket, amiket e mozgalmárok manapság mindenkinek osztogatnak. Lehet, hogy Beauvoir: A második nem c. munkája már nem lehetne ennek fényében a feminizmus bibliája.
A másik, számomra érdekes bálványdöntögetésről Beauvoir Nelson Algrennel folytatott szerelmi levelezése kapcsán kapunk információt:
„Beauvoir 1947 májusában visszatért Amerikába, és kapcsolatuk mindent elsöprő szerelemmé alakult át. Az írónő leveleiből az is kiderül, hogy a bálványozott feminista, aki a nők függetlenségéért, egyenjogúságáért olyan harcosan kiállt, többek közt A második nem című könyvében – ami pontosan abban az évben jelent meg, amikor a legszenvedélyesebb leveleit írta –, Nelson szerelme miatt valamennyi elvét feladta volna. Ennek ő magában is tudatában volt, és leveleiben nem egyszer írt erről Algrennek félig komolyan, félig tréfásan. 1948. március 17-én kelt levelében írja Beauvoir: „Amióta szeretlek elvesztettem a bölcsességemet, és olyan ostoba lettem, mint a többiek.” 1950. január 14-én pedig tréfálkozva jegyzi meg: „Ó, Nelson! Olyan kedves és jó leszek, majd meglátod. Felmosom a padlót, főzök rád, a te könyveidet is írom az enyémmel együtt, éjszaka tízszer leszek a tiéd, napközben is sokszor, még akkor is, ha kissé fáradtan érzem magam.” ” (46. o.)
Számomra érdekesek ezek a mozzanatok, amik bemutatják azt, hogy Sartre és Beauvoir sem járt senki felett. Ők ugyanolyan kicsinyesek és képmutatóak voltak, mint szinte bárki más. Felmerül az emberben az a kérdés is ennek fényében, hogy az ő remélt társadalomátalakító tevékenységük mennyire abból ered, amit alapelvként helyesnek és komolyan gondoltak? Lehet, hogy egyszerűen csak támasztékot kerestek az aktivizmusukkal lelkiismeretüknek? (Ilyen az életem, tehát legyen ez a „normális”.) Nem tudom a pontos válaszokat.
Mindenesetre – összefoglalva – Magyar Miklós könyvét olvasható és érthető könyvnek gondolom a nagyközönség számára. Megfelelő szintű betekintést nyújt Sartre és Beauvoir életébe és munkásságába, valamint azokba a társadalmi-politikai folyamatokba, amikben az életük lezajlott. A szűkebb szakmai közönség – ha elégedetlen – olvasson talán szigorúbban megírt szakmunkákat.