Arisztotelész óta valahogy természetesnek érezzük azt, hogy egy állítás vagy igaz - vagy hamis. A kétértékű logika annyira beleitta magát az európai gondolkodásba - annak görög kulturális beágyazottsága okán -, hogy szinte értetlenül állunk más logikai rendszerekkel szemben. A helyzet azonban az, hogy amit mi a "természetes ész" velejárójának gondolunk, az nem az. Más kulturális közegben más logika születik meg.
A buddhista gondolatkör alapállásában a négy nemes igazságot találjuk, amit Buddha ismert fel önértelmezésük szerint. E nemes igazságok: az élet szenvedés, a szenvedés oka a létvágy/létszomj, van út a létvágytól való megszabaduláshoz és ehhez elvezet a nyolc nemes igazság: a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a a helyes beszéd, a helyes cselekvés, helyes élet, helyes törekvés, helyes vizsgálódás, helyes elmélkedés.
A nyolc nemes igazság által leírt út bejárásához a buddhista filozófián belül alapvetően két metódus született: a pontos terv szerinti meditatív módszer (általában ez ismert) és a logikai/dialektikai módszer, ami a gondolkodásmód átalakításán keresztül visz el a helyes belátáshoz.
Nágárdzsuna, a 2-3. században élt ind filozófus ezen a világnézeti háttéren alakította ki azt a buddhista logikát és dialektikát, ami meglehetősen távol áll a hétköznapi gondolkodásmódunktól.
A bizonyítás négyszeres módja
Számomra talán legizgalmasabb ezek közül Nágárdzsuna négyértékű logikája. Egy felvetett probléma vagy állítás, amelyre "igen" és "nem" választ várunk, valójában négyféle lehetőséget implikál:
• egyszerű "igen",
• egyszerű "nem",
• "attól függ", és
• "sem igen, sem nem".
A nyugati gondolkodási hagyományban az első két lehetőség talán ismerős. A harmadik is valamilyen szinten, bár a logikai állításoknál a környezeti függést elsődlegesen megpróbálják kiküszöbölni. Például a "ma szerda van" állítást sok esetben nem tekintik logikailag elemezhető állításnak, mert erről a kijelentésről abszolút értékben nem dönthető el, hogy igaz-e vagy sem. A buddhista logikában ez veszi fel a harmadik értéket. Az utolsó lehetőség nem az informatikában használ XOR függvény leírása, hanem azt jelenti, hogy már a kérdés sem érinti a logikával foglalkozó buddhistát, felette áll a megfogalmazható kijelentés igazságának.
És itt jön el egy másik érdekes különbség. A fent felsorolt igazságértékek "abszolút értéke" nem azonos. A nyugati gondolkodásban - ha ennek nincs valamiféle etikai töltete - az "igen" és a "nem" egyenértékű. A buddhista logikában ezzel szemben a fenti felsorolásban "egyre magasabb" igazságok felé haladunk. Az állításnál nagyobb igazság a tagadás, a tagadásnál nagyobb igazság az "attól függ", de ezt még inkább meghaladja az adott állítás feltevését is megkérdőjelező érték.
A kettős igazság tana
A korábbiakból is következik Nágárdzsuna egy másik módszere, a kettős igazság tana. A keresztény kultúrkörben szokványos megközelítés szerint két konkurens vagy két egymást követő állítás csak ugyanolyan módon lehet igaz (vagy hamis). A "kétféle mérce" alkalmazása a logikai állításokra azonban természetes a buddhista közegben. Ez azt jelenti, hogy nem csak az adott állítás értékkészletét (igaz/hamis) kell megfigyelnünk, hanem az adott állításban foglalt igazság "magasságát" is.
Ha A igazság közönséges állítás és B egy felsőbb igazság, akkor A és B együttesen összefogva is alacsonyabb igazság lesz C még magasabb igazságánál, amit azonban összevonva A-val és B-vel, ABC igazságok alacsonyabban fogalmazzák meg az igazságot, mint D igazság... és így a végtelenségig.
Ezzel a módszerrel gyakorlatilag egy sokkal átfogóbb igazsághoz juthatunk el, mint az köznapi igazságok szintjén.
A létrejövés nyolcszoros tagadása
A "sem igen, sem nem" igazságok életjelenségekre alkalmazva juttatták el őt, hogy négy életjelenségpárt tagadjon. Állítása szerint nincs születés és halál, nincs megmaradás és megszűnés, nincs egység és sokaság, s végül nincs jövés és menés. Ezek mind illúziók, amin a buddhista bölcs átlát, mint valamiféle káprázaton.
A középső ösvény
Dialektikus módszerének másik alkalmazása azon megközelítési módja, hogy a legmagasabb szintű belátás nem kapcsolódhat pusztán egyik vagy másik jelenség/irány által leírtakhoz. A középső ösvény: sem jobbra - sem balra az "igazi valóság", az ellentétpárok alkotják a azt a keretet, amitől megfelelő távolságot tartva eljuthatunk a legmagasabb igazságig. Ez első ránézésre hasonlíthat a hegeli tézis-antitézis-szintézis hármasához, azonban Nágárdzsuna megközelítésében ez azt jelenti, hogy tézis szintjén tagadjuk azt, antitézis szintjén a tézis és az antitézis kettősségén jutunk el egy mélyebb igazsághoz, aminek végeredményeként a szintézisben eljutunk a legmagasabb rendű belátáshoz, az ürességhez (nirvána).
A gyakorlati alkalmazás
Ami azonnal eszembe jutott: míg bizonyos természettudományos állítások megfogalmazhatók lennének és következtethetők lennének akár buddhista logikai alapokon is, addig szinte biztosan kizárható az, hogy az informatika és a matematikai logika úgy nézne ki, ahogy azt most ismerjük.
Gondolkozni viszont ezeken a kérdéseken jó lehet. Vajon igaz-e az, amit a blogban leírtam? (Tényleg megfelel-e a tényeknek - és mi alapján ellenőrizzük?) Közelebb jutunk e valami magasabb igazsághoz, ha a megfogalmazottakat tagadjuk, azok szintézise által eljutunk-e valahova? A blogon megfogalmazott állítások és azok tagadása által elért igazságok után ha feltételessé tesszük mindezt, akkor vajon még magasabb igazsághoz jutunk-e?
Vagy alkalmazzuk rögtön a "sem-sem" igazságot, hagyjuk a fenébe az egészet - és inkább menjünk el sörözni? Bizonyos értelemben az is elvezet az ürességhez (söröskorsó, pénztárca és az értelem üressége is.)!