- Details
- Written by: Brátán János
- Category: blog
- Hits: 544
Eredendően kétezer évvel ezelőtt menekültem meg, amikor Isten Fia testet öltve emberré lett és felajánlotta Önagát mint tökéletes áldozatot az egész emberiségért, legyőzve a bűn erejét a Kereszten és lerombolva a halált az Ő csodálatos Feltámadásával. Minden nap megmenekülök azáltal, hogy elhatározott szándékkal követem Jézus példáját minden egyes élethelyzetben, amiben magamat találom, azáltal, hogy a paradicsomra nem csak egy valamikori célként tekintek, hanem mindennapos tapasztalatként az önmegtagadásban, a betöltekezésben, az Eucharisztián keresztül, az engedelmességben, mások szeretetében, Krisztussal. Meg fogok – Uram irgalmazz! – menekülni a Nagy és végső Ítéletben, amikor számot adok az életem minden cselekedetéről, amikor ez világossá válik: tényleg együtt működtem-e azzal kegyelemmel, amit nagylelkűen adományba kaptam. Ki az közülünk, minden értelmet meghaladóan áldottak közül, aki szükségét érezheti biztosítani azt, hogy a jutalom a választásainkra való tekintet nélkül, ingyen és bérmentve miénk legyen? Ki merészel közülünk lustán leülni a mi ígéretünkkel, a Vőlegény hívásának feltételeit megértve, ameddig a sötétben lámpásainkból kifogyhat az olaj?
Személyes megmenekülésem félelemmel és reszketéssel azokon a felelősségeken keresztül munkálódik ki, amelyeket Isten a legjobbnak gondolt elém tenni. A vámszedő példáján okulva, aki a mellét verte és elnézésért könyörgött, óvatos vagyok azt feltételezni, hogy nálam van meg mások lelki életének megoldása. Leginkább azt tehetem, hogy saját botrányos tökéletlenségemre összpontosítva maradok, tiszteletben tartva barátot és ellenséget egyaránt, hisz mindenki Isten képmására teremtetett, Krisztus Jézus élő ikonjaiként. Megosztom a hitem, igen, de nem kötelezettségből; a lélek, amely önmagára talált nem tehet róla: tanúskodnia kell az ilyen örömről. Állandó bizonyságtételem megmutatkozik a szolgáló cselekedeteken keresztül, az egyetértésben Krisztus parancsával, hogy szeressük Istent és a felebarátainkat. Szüntelenül imádkozom a bátorításért: megharcolni a jó harcot, megtartani a hitet – legutolsó leheletemig ezen a földön.
Molly Sabourin
- Details
- Written by: Brátán János
- Category: blog
- Hits: 550
Az evolúció vs. kreacionizmus/ID vitáját nézve nem győzi kapkodni a fejét a halandó. Egyik oldalon úgy tűnik, mintha a csapatot tudományos berkekből az ablakon kivágva most öltönyt és nyakkendőt kötve bírói erősítéssel próbál visszajutni az ajtón. A másik, meg úgy tűnik, összekeveri a természettudományos ismeretterjesztést az ateista propagandával, nem vévén észre azt, hogy bár a tudomány valójába szekuláris tevékenység, ebből azonban nem következhet kizárólag materialista világnézet.
Meglehetősen hosszú az út az alapjelenségektől a komplex világnézetekig. Itt sok-sok "határátlépést" követünk el, és olykor olyan módon tesszük - szent meggyőződéssel - hogy észre sem vesszük ezeket a határokat.
Az alábbiakban egy picit azon szeretnék elgondolkodni, hogy hol vannak ezek a határok, és természetszerűen milyen jellegű kérdések merülnek fel a határokon belül, illetve a határokról. Ehhez egy meglehetősen béna ábrát is mellékelnék.
- Details
- Written by: Brátán János
- Category: blog
- Hits: 747
Hidász Ferenc szerkesztése a vásárló megtévesztése, bár jelen esetben inkább örül neki a vásárló, mintsem, hogy bosszankodna: többet kap, mint amit várt. Ugyanis ez a kis könyv nem csak Szárovi Szent Szerafim életével és tanításával foglalkozik, hanem más egyebeket is leír.
A gyűjtemény bevezetőjét Barsi Balázs írta. Az azt követő hagiográfia (Szárovi Szent Szerafim legendája) bemutatja Szerafim (szül. Prohor, de szerzetesként a Szerafim nevet vette fel) életét.
Read more: Hidász Ferenc (szerk.): Szárovi Szent Szerafim élete és tanítása
- Details
- Written by: Brátán János
- Category: blog
- Hits: 820
Arisztotelész óta valahogy természetesnek érezzük azt, hogy egy állítás vagy igaz - vagy hamis. A kétértékű logika annyira beleitta magát az európai gondolkodásba - annak görög kulturális beágyazottsága okán -, hogy szinte értetlenül állunk más logikai rendszerekkel szemben. A helyzet azonban az, hogy amit mi a "természetes ész" velejárójának gondolunk, az nem az. Más kulturális közegben más logika születik meg.
- Details
- Written by: Brátán János
- Category: blog
- Hits: 478
"El kell mondanom magamról, hogy századom gyermeke vagyok, a hitetlenség és kételkedés szülötte mindmáig, sőt (tudom) egészen koporsóm lezártáig. Iszonyú kínokkal járt és jár bennem a hitnek ez a szomjúhozása, amely annál erősebb a lelkemben, minél több ellenvetésem van. És mégis; az Isten olykor küld nekem egy-egy percet, amelyekben teljesen nyugodt vagyok; ezekben a percekben szeretek, és úgy érzem, hogy mások is szeretnek; ezekben a percekben állítottam össze magamban a hit szimbólumát, amelyben számomra minden világos és szent. Ez a szimbólum igen egyszerű: hinni kell abban, hogy nincs semmi, ami Krisztusnál szebb, mélyebb, rokonszenvesebb, ésszerűbb, hősiesebb és tökéletesebb lenne. És nemcsak hogy nincs, de féltékeny szeretettel mondom magamnak, hogy nem is lehet. Mi több: ha valaki bizonyítaná, hogy Krisztus nem tartozik az igazsághoz, és valóban úgy lenne, hogy az igazság Krisztuson kívül van, én akkor is inkább Krisztussal maradnék, mintsem az igazsággal." (Dosztojevszkij levele Fonvizinának, idézi Bakcsi György: Dosztojevszkij, Gondolat, Budapest, 1970, 212-213. o.)
"Sokan gondolják, hogy elegendő, ha hiszünk a krisztusi erkölcsben, és már keresztények vagyunk. De nem a krisztusi erkölcs, nem a krisztusi tanítás menti meg a világot, hanem az abba vetett hit, hogy testté vált az Ige. Ez a hit nem csupán a krisztusi tanítás magasabbrendűségének értelmi elismerése, hanem közvetlen vonzódás is hozzá. Éppen abban kell hinni, hogy az emberiség legvégső eszméje a testté vált Szó, a megtestesült Isten." (Az Ördögök c. regényének jegyzeteiben, idézi Bakcsi i.m., 213-214. o.)